Elsőként mutatom be Mihályi község eddig egyetlen olyan értékét, amely a
Győr-Moson-Sopron megyei értéktárba is felkerült 2014-ben.
Ez pedig egy néprajzi örökségünk, a
BOHÓCJÁRÁS.
A bohócjárás Mihályiban a farsang utolsó napjához,
húshagyó keddhez kötődő alakoskodó szokás. Ilyenkor egy furcsa „lakodalmas
menet” járja a falu utcáit. Minden házhoz betérnek és meghívják a lakosságot az
esti Bohóc-bálba. Ők a „bohócok”. Jellegzetes maskarákba öltözve vonulnak, a
szokáshagyomány által meghatározott, kötött menetben. Elöl megy két
„Magyarruhás”, rajtuk nincs álarc, ők adják át a meghívót a bálba. Őket követik
párokban a „Menyasszony” és a „Vőlegény”, a „Koszorúslány” és a „Vőfély”, az
„Öregasszony” és a „Kéményseprő”, a „Tollas Zsidó” és a „Drótostót”, a „Medve”
és a „Medvetáncoltató”, végül a „Harmonikás”. Ők tizenhárman nem hagyhatják el
a helyüket a menetben. Énekelve, viccelődve masíroznak. Tartozik hozzájuk két
„Kapuugráló” is, akik jó előre futnak a menettől és beugrálnak a kerítéseken a
házakhoz. Rettegett résztvevői a bohócjárásnak a négy „Hamuzsákos”, akik messze
elkószálnak a menetből, mindenkit megkergetnek és bekormozzák az arcukat. A női
és férfialakokba is fiatal mihályi legények bújnak, így mindenki álarcot visel,
hogy ne legyen felismerhető. Jellemző tevékenységük az arcok bekormozásán kívül
a lányok-asszonyok megtáncoltatása, a gyerekek riogatása, valamint vicces,
kacagtató jelenetek eljátszása a házaknál. A bohócjárás hatalmas ricsajjal,
zenebonával együtt járó egész napos program. A bohócokat illik minden háznál
megkínálni valami finomsággal, adománnyal.
Valószínűleg egy, a 15. században élt régi
hagyomány továbbélése ez a szokás. Ebben a változatában csak Mihályiban gyakorolják,
teljesen elszigetelt, nem ismerünk a Rábaközben hasonlót. Mivel a bohócjárás az
utcákon zajlik, nagyon látványos, élvezetes program mindenki számára. A
lakosság és az érdeklődő turisták szerepe talán még fontosabb, mint a
maskarásoké: rajtuk áll e hagyomány fennmaradása, a bohócokhoz való
hozzáállásukon, a lelkesedésükön. Ők ugyanis a bohócjárás „elszenvedői”. Hiszen
a szokásnak éppen az a lényege, hogy a bohócok igyekeznek mindenkit bevonni a
mulatságba, akit az utcán találnak. Sajnos, napjainkban a lakosság töredéke,
szinte csak az idősek tartózkodnak az otthonaikban húshagyó kedden. Az emberek
egyre elfoglaltabbak, ezért lankadni látszik az érdeklődés a falunkban a
bohócjárás iránt. Így nagyon reméljük, hogy az értéktárba kerüléssel nemcsak a
mihályiak buzgalmát fogja ismét felerősíteni ez a hagyomány, hanem egyre több,
a megyénk értékei iránt fogékony ember is eljön és részt vesz a közös mókában.
A bohócjárás hagyománya az ’50-es évektől volt igazán dokumentált és népszerű,
a ’80-as években kihalt, majd húsz év csend után újjáéledt. Mindnyájunknak hiányzott,
és bízunk benne, hogy kincsünket megőrizhetjük.
Képtárunkban a Bohócjárásról még több képet láthatnak!
A Linkek menüpontban egy videó is elérhető a szokásról.
