Mihályi kulturális örökségei közül ismét egy nemzetközi hírű nyelvészről írhatok.
ZSIRAI MIKLÓS
Zsirai Miklós (1892. október 10. - 1955. szeptember 9.) mihályi származású finnugor nyelvész. A soproni evangélikus líceumban tanult, majd az Eötvös Collegiumban magyar-latin-görög szakos tanárnak készült. 1921-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Utána az Eötvös Collegium magyar nyelvész tanára volt, majd 1932-től az egyetem finnugor nyelvészeti tanszékének professzoraként tevékenykedett.
1937-ben jelent meg fő műve, a Finnugor rokonságunk, amely a finnugor nyelvtudomány legtöbbet olvasott és idézett munkája.
1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-től rendes tagjává választotta. Számos fontos tisztséget töltött be az egyetemen és a tudományos közéletben. 1949-ben Kossuth-díjat kapott. 1955-ben súlyos betegségben halt meg Budapesten.
Zsirai Miklós nagy hatását mutatja, hogy Budapesten utcát és iskolát neveztek el róla, Budapesten és Mihályiban emléktáblát helyeztek el a háza előtt. Szülőfalujában az ő nevét vette fel a 2014-ben alakult népfőiskola egyesület.
Újra megjelentették fő műveit, kiadták a Zsirai Miklós emlékkönyvet és születésének 100. évfordulóján az Akadémia ünnepi előadássorozattal emlékezett meg róla.
![]() |
Zsirai Miklós emléktáblája Mihályiban. |
Dr. Kiss Jenő szavait idézem:
"Zsirai Miklós nemzetközi hírű nyelvész volt, zseniális tanár és előadó, a stílus mestere, melegszívű, segítőkész ember, a szülőföldjéhez ragaszkodó lokálpatrióta. Tudományos pályáját mihályi tájszavak közlésével kezdte. Mihályi származását sosem rejtette véka alá, beszédében, írásában gyakran használt tájnyelvi fordulatokat is. Nemcsak a magyar nyelvet szerette, hanem népét és hazáját is, szülőfalujához haláláig ragaszkodott."
Forrás: Kiss Jenő: Mihályi 800 éves (Hazánk, 1998.)